A Kőfeszten a falak is megteltek kultúrával
Színes programok, ismerős dallamok és a hazai folklór legjobbjai már negyedik alkalommal töltötték meg a Káli-medencét a Kőfeszt alatt. Míg a lankákat a muzsika lepte el, addig a falakat a képzőművészet gyöngyszemei, ugyanis számos kiváló tárlat is bemutatkozott A nyugalom fesztiválján.
A Káli Kövek Közhasznú Alapítvány Képzőművészeti Klubját már sokan ismerik, most viszont a Kőfeszt is lehetőséget adott a KKKA-nak, hogy bemutasson olyan alkotókat, akik így vagy úgy, de a Káli-medencéhez kötődnek. Legyen szó akár grafikáról, fotóról vagy épp festményről, egy minden alkotóban közös: a térség szerelmesei, az alkotás megszállottjai.
A „szerelmi vallomások” pedig alakot öltöttek. Steindl Gabriella és Kulcsár István például a fürkésző objektív mögül kapták el a legjobb pillanatokat a Kőfeszt – A szabad táncház idején, melyeket most a látogatókkal is megosztottak. Fotósorozatuk nemcsak felelevenítette a pünkösdi rendezvény kellemes emlékeit, hanem egy személyes vallomás lenyomata is, ami a két fotóművész szenvedélyességéről és érzékenységéről árulkodott.
Ugyanez a szenvedély és a „káli szerelem” volt tetten érhető a Tapolcai Rajzbarátok kiállításán is, amely a művészek és a környék bensőséges kapcsolatát mutatta be, amiben a Káli-medence hangulatos utcái mellett könnyedén megfért a Cseh Tamás iránti rajongás is.
A Káli-medence tele van kincsekkel. Bárki, akik kicsit szétnéz, vagy akár alaposabban bebarangolja a környéket, a természeti szépségeivel találja magát szembe, ám nem csupán efféle kincsről van szó. Vörösváry Ákos, az Első Magyar Látványtár alapítója például a környék tárgyi kincseit kezdte el felkutatni évekkel ezelőtt. Kicsit kopott, javított, régi és személyes tárgyak kerültek a birtokába, amik bár „csak” tárgyak, de történetük van, melyeket Balassa Katalin grafikus „meghallgatott”, majd papírra vetett, így létrehozva egy különleges tárgyi-rajzi kompozíciót, ami csupán arra vár, hogy a befogadó – ez esetben a tárlat látogatója – megfejtse azt.
Van, akiknek a tárgyak mesélnek, van, akiknek egy pohár bor, egy tál gyümölcs, vagy épp egy barackfa. Müller Katalin például a közvetlen környezetében leli meg a csodát, amiből művészet született. Festményei szinte fotórealisztikus részletességgel mutatták be a mindennapok szépségeit, a nyugalmat, a természet szeretetét. Képeiből áradt az alkotás iránti alázat és a türelem, melyek együttesen egy olyan világot mutattak be, amit igazából mindannyian ismerünk, csak épp hajlamosak vagyunk elsiklani felette. A művésznő festményei viszont arra figyelmeztettek, hogy érdemes kicsit lelassítani és figyelmesen szemlélődni a környezetünkben.
Ugyancsak lassításra „szólítottak fel” Süle Anikó mandalái is, melyek aprólékos kimunkáltsága és kellemes szimmetriája üdítően hatottak a szemnek és a léleknek is. Süle Anikó alkotásai könnyedén megfértek Szép Andrea kavicsképei mellett, hiszen míg egyikük az elmélyülést képviselte, addig a festett kövekből, kavicsokból készült alkotások a mindennapos apró örömök hangulatát idézték fel. Egy kellemes eső utáni sétának, a vízparton való ücsörgésnek, a balatoni táj szépségeinek megörökítése ugyanolyan kikapcsolódást jelentenek, mint a mandalák, így a tárlat nemcsak egy kellemes művészeti falatot, hanem egy röpke meditatív állapotot is teremtett.
A környezeti szépségek, értékek fontosságára hívta fel a figyelmet Pető Piroska is, aki bár nem művészi, inkább tudományos vonalon keresztül tette mindezt. Az okleveles környezetmérnök, a Balaton-felvidéki szőlőhegyek elhivatott kutatója több évtizede gyűjti, dokumentálja a térség szőlőhegyi épületeit, törekedve az értékek tovább örökítésére, melyet most egy tárlat keretein belül mutatott be a közönségnek. A köveskáli kiállításon ezekből kaphattunk egy kis ízelítőt, ahol a Pécselyi-medence, a Nivegy-völgy, a Káli-medence, és a Tapolcai-medence szőlőhegyi épületeit ismerhettük meg, kiemelve az értékes részleteket.
A térség szerelmesei, az alkotás megszállottjai tehát ellepték a Káli-medence településeinek falait. Kővágóörs, Köveskál, Mindszentkálla és Szentbékkálla adott otthont az alkotásoknak, melyek közelebb hozzák a „káli életérzést” és nem utolsó sorban az alkotás örömét. Személyes vallomásoknak, őszinte gondolatoknak lehetünk szemtanúi olyan tehetségek jóvoltából, akik nemcsak megélik a pillanatokat és érzéseket, hanem azt lenyűgözően tudják is közölni velünk.
