A megbecsült tárgyak Mindszentkállára költöztek
"Áldassék Balassa Katalin neve és áldassék a keze is, áldassék a szíve is" - mondta Vörösváry Ákos, az Első Magyar Látványtár alapítója a Megbecsült tárgyak című kiállítás megnyitóján Mindszentkállán.
A Váray Akusztik Balatonfelvidéket megéneklő dala után a Káli Kövek Közhasznú Alapítvány Képzőművészeti Klubja által - valamint a Veszprém-Balaton 2023 EKF és a Bethlen Gábor Alapkezelő támogatásával - megvalósult tárlat megnyitóján elsőként Csúri Ákos az alapítvány vezetője köszöntötte a jelenlévőket. Elmondta, hogy amikor kollégájától először hallott az anyagról, akkor bizony nem nagyon értette, hogy miről is lehet szó, hogyan lehet ebből kiállítás. De mikor pár nappal ezelőtt, az installálás során meglátta a falakon és posztamenseken a tárgyakat, valamint a tárgyakról készült képeket, egyből megértette. És nem csak, hogy megértette, hanem meg is ígérte, hogy az alkotásokból egy sokkal nagyobb kiállítást is rendez az alapítvány 2023-ban, az addigra már elkészülő salföldi Káli Kövek Alkotó- és Rendezvényházban.
Mert miről is van szó? Vörösváry Ákos évek óta gyűjti a megjavított, végletekig kihasznált tárgyakat, melyeket évekkel ezelőtt megmutatott Balassa Katalin grafikusnak. Ezt a találkozást azért kezdeményezte, hogy a tárgyak a grafika segítségével egy új dimenziót kapjanak.
A grafikusművész Balassa Katalin és Az Első Magyar Látványtár kapcsolata szinte utóbbi születéséig megy vissza - már akkor több alkotását megvásároltak.
Aztán Vörösváry Ákos a Csobáncra került, és gyűjteni kezdte a többször is megjavított használati tárgyakat, melyekről Balassa Katalin készített grafikákat.
Láthatunk itt befoltozott zománcvödröt, fanyéllel ellátott műanyaglapátot, fűrészt, tajtékpipát, de még egy törött műanyag cipőskanalat is, mely egy kis fémtoldásnak köszönhetően éledt újra.
Egy a közös mindegyikben: a tárgyak tulajdonosai úgy gondolták, hogy egy kis furfanggal, házi barkáccsal újra életet lehet lehelni a használati tárgyakba, hogy azok ne a szemétdombon végezzék.
A megjavított tárgyakról a néző a szegény emberekre asszociál, pedig nem voltak szegények a gazdák, csak másként gondolkodtak. Az emberekben még megvolt az a tudás, hogy ami megjavítható, azt megjavítjuk. Az embereket még nem torzította el a fogyasztói társadalom. Ez abból is látszik, hogy a gyűjtemény több darabja olyan háztartásból származik, ahol nem lett volna gond egy új tárgy beszerzése, mégis úgy gondolták, hogy amit meg lehet, azt meg kell menteni.
És a gyűjteménybe egyre több darab került. És a gyarapodással együtt merült fel a gondolat, hogy érdemes lenne megmutatni a közönségnek, de Vörösváry nem volt abban biztos, hogy a tárgyak - önmagukban kiállítva - másnak is érdekesek lehetnek. Ekkor kereste meg Balassa Katalint, hogy rajzolja le a tárgyakat, és ő egyből igent mondott, sőt - ahogy a gyűjtő mondta - örömrajzolásba kezdett.
"Lelkes volt, szinte narkózisban dolgozott, mintha érezte volna sürgeti a rövidre szabott élet."
A mindszentkállai kiállításon a gyűjtemény egy maroknyi része látható csak, de ezeken is látszik, hogy a rajzok érzékletesebbek, valóságosabbak a lerajzolt tárgyaknál. Remélhetőleg erről jövőre ezt egy nagyobb kiállításon még jobban meggyőződhetünk.
A mindszentkállai művelődési házban megtekinthető kiállítás egészen augusztus 15-ig - így a Kőfeszt alatt is - várja a kíváncsi szemeket.
