Nagy Gábor: Fontos, hogy megmutassam, hogy a XXI. században ez még egy élő kultúra

Nagy Gábor: Fontos, hogy megmutassam, hogy a XXI. században ez még egy élő kultúra
2021.08.17.

Nagy Gábor néprajzkutató, népzenész és fotós célja egy elfeledettnek hitt, hagyományos pásztoréletet bemutatni képein keresztül.

 

 

 

 

 

 

 

 

Alkotásait hosszas kutatómunka és a pásztorcsaládokkal eltöltött idő tette még nemesebbé és őszintébbé, letisztult képei szinte megszólalnak és mesélik maguk történeteit. Nagy Gábor Rokonok – Pásztor nemzedékek című tárlatát többek között a KŐFESZTen is élvezhette a közönség, mi pedig a fotók megszületéséről, a mögöttük húzódó sorsokról és a tradíciók fontosságáról beszélgettünk.

 

Sok időt tölt a pásztorok között ahhoz, hogy ilyen bensőséges felvételek szülessenek. A téma tehát adott, viszont mégis hogyan képzeljük el az alkotói folyamatot? Mi az a mozzanat, rezdülés, ami általában megfogja Önt és tudja, hogy most kell kattintani a gépet?

Ha elmegyek egy helyre, akkor nem tudom előre pontosan, hogy mi fog történni, hiszen nem beállított stúdiófotózásról van szó, hanem becsatlakozom az ottélők életébe, ott vagyok például a legeltetésnél, a különböző munkafolyamatoknál és próbálom a jellegzetességeket, a sajátos pillanatokat megragadni.

Fontos, amit Ön is említett, hogy nem egyszer megyek el ezekhez a pásztorokhoz, van, akinél már húsz, harminc alkalommal is jártam. Több fotóssal, például Kunkovács Lászlóval vagy Kása Bélával – akinek szintén kint voltak a képei a KŐFESZTen – is beszéltünk ennek fontosságáról, hiszen az első alkalommal sokszor feszélyezett szituációk születnek. A pásztorok kissé bizalmatlanok, nem tudják, mit keres ott az ember köztük, miért akar fotózni, de idővel látják már, hogy a kutató vagy a fotós szeretettel és tisztelettel fordul a családjuk és életük felé, így pedig lassan kialakul egy kölcsönös bizalom és már nem akarnak megfelelni egy adott helyzetben, hanem megfeledkeznek a kameráról és élik az életüket. Ekkor lehet olyan képet készíteni, ami igazán őszinte. 

Laikusként ami először eszembe jut a képeiről, az a kettősség. A modern technika és az ősi, hagyományőrző élet találkozása, valamint a látszólag egyszerű, fekete-fehér képek, amik mégis összetettségük miatt szinte megszólalnak. Ez a kettősség tudatos koncepció az alkotás során?

A fekete-fehér stílus egy letisztultságot ad, a színek nem terelik el a figyelmet és csak az árnyalatokra koncentrálunk. Ennél a témánál nálam nem az archaizálás volt a cél, egészen egyszerűen ez a színvilág jobban illet ezekhez a fotókhoz és amit Ön is mondott, hogy a képen túl valami üzenet is érezhető, az pedig a már említett hosszú együtt eltöltött időnek köszönhető. Ez pedig több dolgot megnyit.

Ilyen volt például annak az embernek a temetésére elmenni, akivel nagyon sokszor találkoztam és fotóztam, közeli kapcsolatban is voltunk. A kiállítás képei között két olyan pásztor portréja és temetése is megjelenik, amelyek már nemcsak egy-egy kiragadott pillanatot mesélnek el, hanem egy összefűzött mondanivalóvá állnak össze.

A Rokonok – Pásztor nemzedékek című tárlata a KŐFESZTen végig látható volt. Kapott a látogatóktól visszajelzést a képeire?

Igen, többen felismertek és odajöttek hozzám, akkor váltottunk pár szót és nagyon pozitív véleménnyel voltak a kiállításról, a fotókról. Ez különösen jó,  mivel nekem fontos, hogy ezt a világot közel tudjam hozni az emberekhez, hogy megmutassam, hogy ez a XXI. században még egy élő kultúra és sokan nem is gondolják, hogy vannak még ilyen generációk, családok, akik pásztorkodással foglalkoznak.

Külön fontos volt Kása Béla fotóművész barátommal való beszélgetés, hiszen nagyon komoly életműve van Bélának a néprajzi fényképezés terén, felnézek rá. Így nagyon sokat jelentett nekem, hogy tudtunk hosszabban is beszélni, ráadásul elismerően beszélt a képekről is.

 

Fotósok és művészek: Nagy Gábor és Kása Béla
Fotósok és művészek: Nagy Gábor és Kása Béla

Külön öröm és nagy visszajelzés volt, amikor egyik kiállításmegnyitómra elhívtam Szikszai István csanádpalotai juhászt, aki megnézte a képeket, majd hazament és felhívott, hogy „Gábor, te azt csinálod, amit én, te is értéket mentesz. És ez nemcsak most nagy érték, hanem ötven év múlva még nagyobb lesz.„ Ebből látni, hogy a pásztorok is érzik, hogy fontos dolog ezt dokumentálni én meg az ilyen visszajelzésekből tudom, hogy tényleg jó az, amit képviselek.

A programok a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program támogatásával jöttek létre.

Vissza
Támogató: